[Friss hozzászólások] [14-1]
"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:
az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik a csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."
Zsóka! |
Miragearátság
B
Mi a barátság
Kérdezem én
Kinek barátja
Boldogan él.
A barátság egy szó mely többet és az életnél.
A barátság egy érzés, mely örökké él.
A barátságot nem lehet leírni se elképzelni.
Egy érzés mely leírhatatlan s mefoghatatlan is.
Ha barátod van
Rászámíthatsz
Segít neked,
S te s segíthetsz.
A barátság egy fogalom melyet
Megfogalmazni nem lehet.
Mely örökké él,
És végig kísér.
|
|
A csend harcosa /Orbán Balázs/
Engem csöndre nevelt az élet,
Én mindig csendes voltam
És ha mással harcolnom kellett,
Önmagammal harcoltam.
/Roz/ |
17:20
...
Gyűlölöm ezt a csendet!
Oly' fojtó és ijesztő.
Nem szeretem e csendet!
Miért hallgatsz teremtő?
Miért hideg a szívem?
Hová lett szép világod?
Miért néma most minden?
Elfagytak a virágok.
Gyűlölöm ezt a csendet!
Miért hallgatsz teremtő?
Nem szeretem e csendet,
mert fojtó és ijesztő.
|
BOLDOG EMBER
Sapphó
Boldog ember, mint Uranos lakói,
aki vigan űl, kegyes, ellenedben,
s andalog kellő szavad édes hangján,
s gyönge mosolygást
ajkadon látván szelíden lebegni,
melyre megdöbben kebelemben a szív,
mert jelenléted leborít azonnal,
és oda lészek.
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim borúlnak
éji homályba.
Arcomon végig hideg izzadás foly,
reszketek, fúlok, s halavány virágként
hervadó színnel rogyok a Halálnak
karjai közzé.
(Kölcsey Ferenc)
Bocsi,az elöbbi 2-tő is én voltam!Zsóka! |
RÖGTÖNZÉS
Voltaire
Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
bár lelke van, az ember léte aljas;
kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
az emberélet enélkül siralmas.
Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
kiművelt, nem önhitt fők társasága,
amelyben otthonos számos gyönyör,
mely nélkül végtelen a napok hosszusága.
Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
kit az ember megkérdez, kire hallgat,
ki csillapítja lelkünk viharát,
élét vevén a kéjnek és a bajnak.
Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
hol, fesztelen, az ember csemegél,
jó borokat és szellemes igéket,
és mégse részeg, hogyha végetér.
És vallani kell, éjjel, ráborulva,
a drága tárgynak, kit szívünk imád,
és ha felébredtél, folytatni újra
s álmodban is gondolni rá tovább.
Barátaim, elismerhetitek,
s én már tudom, hogy élhető az élet!
Nos, a perctől, hogy Silvia szeret,
mindez magától, könnyen az enyém lett.
(Jékely Zoltán) |
|
Nyár van megint.
Arcon legyint
Friss napsugár:
Gyerünk, gyerünk, heverni kár!
Hiszen tudod:
Reád szabott
Hány munka vár.
Hamar, hamar, henyélni kár!
Nem tudhatod,
Hogy hány napod
Van mérve még.
Biztos csak egy: nem lesz elég.
Mikor kapod
Végső napod,
Nincs tudni agy.
Fontos csak egy: ember maradj!
Mígnem kinő
Belőled ő,
Ki egy veled,
Aki embernél emberebb.
Sík Sándor |
|
Bús lelkét rámlehelte
A síró alkonyat.
Lágy ajka esti szélnek
S egy selymes, édes ének
Csókolja arcomat.
Lelkemben most virágzik
Egy ifjú kék virág.
Mondd: mért oly bús az alkony?
Mért könnyek közt mosolygom
E halk melódiát?
Sík Sándor
Roz |
| Nem is gondolunk arra, minő kincs két rokonszenves nő egymásra nézve...
Aki előtt egy nő szívének legrejtettebb titkait elmondhatja, s aki azt megérti; azokat az ezerféle apró bajait a női szívnek, amiknek felfogásához még a legodaadóbb férfikedélyben is hiányzik az érzék; azokat a nevezetes gondokat, amik a férfira nézve bohó semmiségek, de miket egy másik nő teljes értékükben méltányolni tud... a rokonszenves nőszív a vele közlőtt panaszra a saját panaszával felel, kitárja a maga világát, engedi a testvérlelket egészen beleköltözködni.”
Jókai Mór Egy az Isten "idézet"
Szeretettel,Zsókától! |
BERDE MÁRIA (1889-1949)
MEZÖSÉG
Domb óceán fölött a szél sustorog/Az ében éji ágyából kelő tájra,/Kicseg a tanyák hajnaltrombitája:/Harsánykemény,vidor kakastorok.
Testét a föld fürdőbe most veti,/S míg fönt a csillagtábor mind lesápad,/A földi táj harmatcsillagában lábad-/Szél jó,s a földet megdideregteti.
Fű és virág esdőn keletre leng,/A felhő-függöny rendre meghasad:/Mögüle ifju,bíbor nap kacag.
Megszánja rengő rétek sóhaját,/S a föld törülközik, a föld meleng.
1920
(zsóka) |
"ISTEN OLTÓ-KÉSE
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom."
/Tóth Árpád/
Gyöngyitől |
....milyen szép a világ!
Ez a világ furcsa,/nem olyan,mint képzeled!/Közömbösen nőnek/fa alatt a kőhegyek.
Az időtlen anyag/csak össze áll hirtelen,/lelket kap valahol,/s áttáncol egy életen.
A végén szétesik,/mint hamvadt parázs pora./A tűz csak elillan,/ám nem tudhatjuk,hova.
Így volt és így is lesz,/s az elmúlások fájnak,/s ha maradsz, a búcsúk/égő sebeket vágnak.
Százados tölgy törzsén/mint régi fejszehegek,/kérges fájdalommal,/de benőnek a sebek.
S amíg te ittmaradsz,/s a szeretteid mennek,/bámulsz bénult szívvel,/mert fogynak,kik szeretnek.
Végül rajtad a sor,/zenéje hal a táncnak,/hiányzó ritmusod/csak lelkünknek fájhat.
Mert a világ hideg,/nem olyan, mint képzeled!/Az örök atomnak/nem számít röpke léted.
Csak az embert adó,/látó,ízlelő lélek/miatt állíthatom,/hogy élet,amit élek.
Zs.(gergely istván) |
Egy gondolat a semmiből
Ha ég, fáj is az élet,mindig van kiút,
egyszer a lelked a sötétből fényre jut.
Becsüld meg a fényt,mert nem mindig marad így,
a sötét a jótól újra,s újra elhív.
A szenvedés után ismét újra élhetsz,
de hamarosan fájdalmas útra tévedsz.
Ha már hasad a lelked,belülről égsz is,
akarj élni,mert az élet lehet szép is.
L.JD /Roz/ |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
