Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: - Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Horváth Susa: Ha valaki követi az Ön pályafutását, vagy akárcsak olvassa a könyveit, úgy érezheti, mintha nagy fordulatok jellemeznék gondolkodását. Depresszióipar című könyvében először arról írt, hogyan teszik tönkre az emberek agyát az antidepresszánsokkal, majd most nyáron A nő felemelkedése és tündöklésében evolúciós szempontból elemezte, milyen rugóra jár a női és a férfiagy, most pedig előrukkolt az Isten az agyban című könyvével, amelyben a hit és az agyműködés kapcsolatát boncolgatja. A tények-tévhitek nevű weboldalát olvasgatva nekem olyan érzésem támadt, mintha nem is egy ember írta volna ezt a sokféle cikket. Az Ön agya hogy működik?

Szendi Gábor: Szerintem úgy, mint bárki másé, megyek a számomra érdekes dolgok után. Az emberek közti különbségeket végül is az emberek eltérő érdeklődése teremti. Nekem mindig szerteágazó volt az érdeklődésem, sokáig ezt szétszórtságnak éreztem, míg aztán rájöttem, hogy rám nézve hízelgőbb ezt sokoldalúságnak nevezni. A tudományban többféle gondolkodásnak van helye: vannak a „buldogtípusúak”, akik fiatal korukban beleharapnak egy témába, és aztán azt többé nem engedik el, s vannak a „kincskeresők”, akik hol itt ásnak le, hol ott, nyughatatlanok, mint én. Fanyalgó entellektüelektől hallottam már olyan vádat, hogy én valami szenzációvadász volnék, aki mindig lecsap a sikertémákra. Amikor ezt először hallottam, egészen meghökkentett. Ha valaki visszakeresi a könyvtémáimat, azt fogja látni, hogy mindegyik évek óta foglalkoztatott.

H. S.: Hit és agyműködés… Aki nem ismeri a könyvet, azt hiheti, Ön lesz a magyar Dawkins, aki most jól megmondja, hogy nincs Isten.

Sz. G.: Szó sincs erről. Dawkinst tisztelem, de az istenhittel kapcsolatos nézeteivel nem értek egyet. A hit világnézeti kérdés, s ez szerintem nem tartozik a tudomány fennhatósága alá. Bizonyság erre, hogy sok tudós vallásos, s nem érzi úgy, hogy vallása korlátozná őt a világ megismerésében. Könyvemben többször hangsúlyozom, hogy a hitélmény neurális alapjainak vizsgálata semmit nem mond arról, hogy a „hitmodul” teremti-e az Istent, vagy Isten teremtett minket úgy, hogy agyunk képes legyen Istennel közvetlenül kapcsolatba lépni. Ha én hívő lennék, a könyvemben leírt vizsgálatok eredményét, miszerint agyunkban előre huzalozottan ott van a hit, úgy értelmezném, hogy ez is a teremtés tökéletességét bizonyítja. A modern teológia így értelmezi a neuroteológiának nevezett új agykutatási terület eredményeit. A könyvbemutatómon a meghívott beszélgetőpartnerem Pál Ferenc atya volt, aki abszolút elfogadóan és befogadóan olvasta végig a könyvemet, s az volt a véleménye, hogy a könyv nem hogy hitellenes volna, hanem éppenséggel híd lehet tudomány és hit között.

H. S.: Én úgy látom, könyve egy nagy űrt tölt be, hiszen a magyar olvasó eddig nem igen olvashatott a szentek és vallásalapítók halántéklebeny-epilepsziájáról, az istenélmény vagy a meditáció alatt lezajló agyi folyamatokról, a mesterségesen generálható istenélményről, az ufójelenségek valóban tudományos elemzéséről, vagy a krisztusi sebeket hordozó stigmatizáltakról. Valami tudatosság mégiscsak van abban, hogy ennyi mindent érint a könyvében.

SZ. G.: A halálközeli élményeket kihagyta. Lerágott vagy már megrágott csontokat nem szeretek továbbrágni. A sok szál, amit könyvemben egy csomóba kötöttem, a hit és a hitélmény szerteágazó kérdéseihez vezetnek. Kicsit leegyszerűsítve mondhatnám azt is, hogy a hittel kapcsolatos jelenségek minden szála a jobb féltekébe, ezen belül is a halánték- és fali lebenybe vezet. Szeretek nagy összefoglalókat olvasni, olyan integratív szellemiségű írásokat, amelyek képesek megmutatni mennyire összefüggenek a dolgok egymással. Becsapva érzem magamat akkor, amikor valaki egy cikknyi ötletből ír egy könyvet. Ebből talán kiderül az ambícióm: „sűrű”, több szempontú könyveket szeretek írni.
A könyv szervező elve a hit. A hitmodul mindenki agyában ott van, ezért a hitszükséglet alapvető emberi szükséglet. A világon nem ismerünk olyan társadalmat, amelyben valamilyen hitrendszer ne volna jellemző. Míg a korábbi történelmi időkben a „hitkínálatban” elsősorban a különféle vallások kapták a főszerepet, korunkban sokféle új hit született, amelyek közül számos olyan akad, amely első pillantásra nem is tűnik vallásnak. Julian Jaynes kétkamarás tudatelméletét is érintem, amely szerint még az ókori ember is úgy élte meg a jobb féltekéje viselkedésterveit és gondolatait, mint az istenek hangját. Azóta az ember agya továbbfejlődött, a legtöbb emberben a bal félteke már képes „elnémítani” ezeket a hangokat, és ma már saját gondolatként ismerjük fel a jobb féltekei gondolatainkat. Akiknél ez az „elnémítás” nem működik, azokat manapság skizofrénként kezelik. A hitélmény alapja a jobb félteke sajátos, mágikus gondolkodása, amely működésénél fogva szellemekkel, istenekkel népesíti be a világot. Minden gyermek eredendően hívőnek születik, ezért oly könnyű a gyerekekkel elhitetni, hogy a Mikulás hozza az ajándékot. Vannak vallások, ahol tiltják a Mikulás-kérdést, de kiderült, hogy a gyerekek spontán módon ott is hisznek benne, csak megtanulták, hogy erről nem szabad beszélni. A modern kor elvette az emberektől az egyetemes istenhitet, de mintegy kiéhezetten ott maradt mindenki fejében a hitmodul és az ebből fakadó hitszükséglet. Az „istentelen” XX. században Isten helyébe diktátorok léptek, új vallásokat teremtve. A hitszükséglet sokszor tévútra viszi az embert.

H. S.: A hitmodul persze ott van mindenki fejében, de egyeseknél mintha sokkal aktívabb lenne. Ők lesznek a szent emberek, a próféták, a vallásalapítók?

Sz. G.: A modern epileptológiai kutatások mutattak rá arra, hogy a halántéklebeny-epilepsziások körében bizonyos személyiségvonások gyakoribbak, mint az átlagnépességben. Ilyen vonások a hipergráfia vagy köznapibban a grafománia, a felfokozott erkölcsi érzék, a vallási-filozófiai érdeklődés és a hipervallásosság. Halántéklebeny-epilepsziás rohamok alatt előfordulhat a hirtelen megtérés jelensége is. A történeti források elemzése alapján valószínűsíthető, hogy sok szent, pl. Szent Pál, Szent Johanna, vagy Sienai Szent Katalin epilepsziában szenvedtek. De sok vallásalapítóról is feltételezzük ugyanezt, így pl. Mózes, Mohamed, vagy a mormon egyházat alapító Joseph Smith valószínűleg ugyancsak halántéklebeny-epilepsziában szenvedtek. Már Szondi Lipót feltételezte, hogy létezik az epileptoid karakter, amit aztán a 70-es évektől kezdtek szisztematikusan vizsgálni. A halántéklebeny-epilepszia azért erősít fel bizonyos vonásokat – így a vallásosságot is – a személyiségben, mert a halántéklebenyben találhatók többek közt azok az agyi struktúrák, amelyek a beszéddel, gondolkodással, hitélménnyel szoros kapcsolatban állnak. Ezek a struktúrák a rohamok közti szakaszokban is mintegy előfeszített állapotban vannak, tehát fokozottan működnek. A hipergráfiára híres példa Dosztojevszkij, Flaubert vagy Van Gogh. De miként a művészeket sem a halántéklebeny-epilepszia teszi művésszé – legfeljebb termékennyé –, úgy a vallás és a hit sem értelmezhető csupán epilepsziás jelenségként. A hittel kapcsolatos agyi struktúrákat a hit, vagy ha akarom, Isten epilepszia nélkül is képes aktiválni.

H. S.: Vagy akár elektromágnessel is aktiválható, mint írja.

Sz. G.: Igen, ez egy izgalmas kutatási irányzat, amely azzal foglalkozik, miként hat az agyra a külső mágneses tér, akár a Föld, akár egy elektromágnes keltette mágneses tér. Az agy végső soron egy bonyolult elektromos szekrény, amelyben mikroáramok futkároznak, ráadásul minden agysejtünkben mikromágnesek találhatók. Régóta bevett eljárás, hogy az agy bizonyos részeit aktiválni lehet, vagy éppen ki lehet kapcsolni megfelelő irányú, erejű, frekvenciájú elektromágneses térrel. Egy Persinger nevű kutató a halántéklebeny-epilepszia és a fokozott vallásos élmények kapcsolatából kiindulva nekilátott elektromágnessel ingerelni főként a jobb halántéklebenyt, s eredményei szerint ennek hatására sok emberben jelenlétérzés alakul ki, vagyis egy olyan különös érzés, hogy miközben egyedül ül a kísérleti kamrában, egyszer csak érezni kezdi egy láthatatlan lény jelenlétét. Persinger vizsgálatai szerint a halántéklebeny mélyén sok emberben gyakran kisülések történnek, ilyenek során jön létre pl. a déjá vu-élmény vagy a jelenlétérzés is.

H. S.: Rendkívül izgalmas a stigmatizáltakról szóló fejezet is. Nagyon megragadott a szomorú sorsú Gemma Galgani, akinél óramű pontossággal csütörtökön megnyíltak a sebek, pénteken pedig bezáródtak. Valóban csak szomatizációs tünetről volna szó?

Sz. G.: Amit én kiemelnék, hogy van tudományos magyarázatunk arra, miként jöhetnek létre autohipnotikus folyamatokon keresztül ezek a jelenségek. De a tudományos magyarázat mindig vérszegény a valósághoz képest. És ha meg is tudjuk tudományosan magyarázni a dolgokat, nem jelenti azt, hogy azok ne mehetnének végbe másként is. Ez ismét világnézeti kérdés. Gemma Galgani szenvedései, ártatlansága és magárahagyatottsága engem annyira megfogott, hogy ezért került egyedül róla fénykép a könyvbe. Az arca olyan ártatlan és tiszta, mint egy festett Madonnáé.

H. S.: Az ufó- és pszi-jelenségek mintha kilógnának kicsit a könyvből.

Sz. G.: Én nem így látom, inkább sajnálom, hogy helyszűke miatt nem írhattam pl. a spritizmusról is. A mágikus, jobb féltekei gondolkodás ugyanis fogékony minden transzcendens dologra. A vizsgálatok azt jelzik, hogy a fokozott jobbfélteke-működés hajlamosít a pszi-jelenségekre, de arra is, hogy higgyünk az ilyen jelenségekben. Nagyon sok különös dolog történik a világban, amely bármikor előhívhatja belőlünk a mágikus magyarázatokat. A racionális világkép csak háttérbe szorítja a bennünk élő csodákra vágyó gyermeket, aki kiéhezve várja, hogy elbűvöljék, elvarázsolják. Ez Uri Geller, vagy ez volt Houdini titka is.

Az interjút készítette Horváth Susa, a Jaffa Kiadó munkatársa.

• Szendi Gábor 
   

Reményik Sándor:

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent.

(William Blake

 
 
László Margit: A sziget

Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.
 
Míg van egy békés sziget a sodró
áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapra várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le szívedet.
 
Míg szólnak tehozzád, és megfogják
a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved,
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!
 
Míg hívnak, és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged,
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még te is fogadd a kopogót!
 
Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak
Önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt
Élni.

Palackposta!

Nem tudtam mire vélni kedves barátnőm levelét, amikor ezt írta nekem, "öreg a nénikéd". Mikor mondtam én valaha is valakinek azt , hogy öreg? Na, nézzük csak meg -mondtam magamnak- és rákattintottam a levél elsütőbillentyűjére. És láss csodát, egy barátságos, világosságot árasztó, szinvonalas honlapon találtam magam.

Jó kis bevezető képek, sztorik, amelyeket olvasva a tükörbe nézve mindjárt pökhendien odavágtam magamnak, öreg a te nénikéd! Igaz, utána egy pillanatra körülnéztem, nincs-e a közelbe egy nénike, nem volt!

Mielőtt tovább olvastam volna friss felfedezésemet, mégegyszer megtekintettem a  tükörben annak az öreg bácsikának a képét, akinek öreg a nénikéje és megnyugodtam. Nyugodtan vállalhatja korát a kis öreg, mert még soha nem hallotta, hogy valaki így fakadt volna ki: "öreg a bácsikád"! Vagy tévedek, de akkor őt láttam  a tükörben személyesen. Micsoda nagy megtiszteltetés!

     Fiatalabb koromban a lányok titkos naplót, vagy másnéven emlékkönyvet vezettek, melyekbe legféltettebb titkaikat, vágyaikat írták bele. Tartalmának megfelelően, hogy más ne tudja elolvasni, e könyvecskéket , gazdáik mindig rejtekhelyet kerestek nekik, -napközben párnák, matracok alatt, könyvek mögött várták az újabb vallomást. A fiúk persze vadásztak az ilyen naplókra, amiből sokat megtudhattak pajtásuk intim életéről, érzéseiről.

Persze a mamák is kiváncsiak voltak csemetéjük lelki életére, majdnem mindegyik ismerte is a tartalmát, mert ők is voltak fiatalok, nekik is volt emlékkönyvük, amit dugdostak, tehát már hivatalból ismerték ezek vélhető feltalálási helyét.

    Mivel a tükröm  meggyőzött, hogy még sok víz lefolyik a Dunán, amire öreg leszek, fiatalos kiváncsisággal mindjárt a "Kedves naplóm" fejezetre szörföztem át. És mit találtam ott, egy nagy tavat, aminek a felszínén sok-sok üzenetet találtam "palackba" zárva lebegni. Ezeket az üzeneteket a kutya sem olvassa, aki bedobta, az is rég megfeledkezett róla, 2 hét után föladja a reményt, hogy valaki fölbonthatja az üzenetét, beleteszi a sajátját, és visszalöki a kiindulási helyére. Erről könnyen meggyőződhettem, amikor 2 palackban üzenetet cseréltem. Mindkettő egykedvűen ringatózik társai közt a vízfelszínen.

    Elgondolkoztam, mi lehet ennek az oka? A mai naplókat blognak (az én fordításomban gondolatgyüjtőknek) nevezik, és ellentétben elődjükkel most az a baj, ha senki sem kiváncsi a beleírt titkos vágyakra, üzenetekre. Talán, hogyha csak úgy lehetne elolvasni őket, hogy jó hacker módjára fel kellene törni az olvasást védő kódot, rohamosan megnőne irántuk az érdeklődés

   Most szépen összehajtogatom ezt a kis gondolatmenetemet, beledugom egy palackba, jól lezárom, nehogy vizet kapjon, vigyázva a vizbe helyezem, és óvatosan meglökve útjára emgedem. Mit lehet tudni, hátha akad valaki, akit érdekel a palack tartalma, és fölbontja!

Köszönöm a sok szép fotótkiállítási meghívódat. Nagy érdeklődéssel nézegettem őket. Sajnos a várakat nem tudtam megnézni valami tűzfal miatt -gondolom- igy most kénytelen leszek személyesen fölkeresni őket!  :)))     Andrá

Bródi János /Mit tehetnék érted

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jótündér nem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jótündér nem én vagyok.