[Friss hozzászólások] [17-1]
Gyöngyi
|
Szép Ernő:Virágok
|
Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!
Szeretettel: Marcsi
|
Szabó Lőrinc:Élet
Érdemes lesz?érdemes volt?
Görbe,ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki ? Ki vezet be?
Tőle,hozzá,benne,érte,
nála,néki,mégse,mért ne,
ide,onnan,ott is,itt se
majd ha,már most,úgy is,így se
majd ha,már most,úgy is,így se
mindig,egyszer,érthetetlen,
jaj,tovább,nem,az se,nem,nem
néha mégis,soha többé
véle oda mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda,mennyi zegzúg,
halni lassan,ölni gyorsan,
bent a szívben,kint a sorsban,
s úgy hinni,hogy győztes-vesztes
eljutunk az egyeneshez
érdemes volt?érdemes lesz?
Szeretettel köszöntelek a szülinapodon
Lia
|
Boldog születésnapot!
Gyöngyi |
Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megvirradt, fölébredt a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.
|
Gyöngyi |
Thalis Silvenier
Hallgass a szívedre!
Amikor minden reggel ugyanúgy indul,
A szürke világ is unottan bámul,
És úgy érzed megöl a rohanás,
Tudd, van egy hely, ahol minden más.
Amikor az órák egyformán telnek,
Csak egy rabszolga vagy - ilyen az élet,
És azt hiszed, ez mindig így marad,
Ne add fel a reményt! Szedd össze magad!
Amikor a nappal egyhangú vágta,
Szédülés fog el az aktákat látva,
És nem látod, hol lehet ebből a kiút,
Csak hunyd le a szemed. Vár rád egy hosszú út.
Ha egyedül vagy, néma magányban,
Ha nem találod helyed sehol e világban,
Felejtsd el mi eddig volt. Örökre!
Hagyj itt mindent! Hallgass a szívedre!
Állj meg hát, hallgass és figyelj jól!
Keresd a hangot, mely hozzád szól!
Csak kövesd, amíg tisztán nem hallod.
S nyugalmad végül mindig megtalálod.
|
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.” |
|
Ó, győzni fogsz! Fagy árthat, űzhet, ölhet: |
te fény vagy, és a fénynek győzni kell. |
Naponta érzem pezsdülő erődet, |
varázsától tágul a teli mell. |
Menekülnek a vert had lobogói, |
fagy-bújtató jégvárak tengenek. |
Bokrok facsúcsra rebbenő rigói |
szilaj győzelmi karral zengenek. |
Nőj és ragyogj. Pihenve vár a völgyem, |
pazarló kedvvel szórd a sugarat, |
s én is várlak, hogy jöttöd üdvözöljem: |
tündér tavaszt hozz és arany nyarat. |
Mert egy napon új köd borul a tájra, |
időnk sötét napok felé siet, |
s a forrásnál megöl az ősz homálya, |
mint Hágen orvul szőke Siegfriedet |
Áprily Lajos |
Zsámbéki templom
Meghaltak a premontrei népek,
Felvillannak lelkükről a képek,
Falak között sétálgatnak újra,
Peng régi kor dallamának húrja.
Hallgatnak az oszlopfők a falban,
Sok kőcsipke meredezik halkan,
Rózsaablak maradványa nyílik,
Rózsabimbó kertjében fehérlik.
Régi-régi koroknak szelleme
Siklik el az árnyas dombok fele,
Nincs már tető magas torony fölött,
Híveknek lelke messzire szökött.
Csendes szellő lengedezik arra,
Hűvös eső kopogtat a falra,
Szerzetesi ima száll az égbe,
Lelke már a felleget elérte…
/ismeretlen költő/
|
Ady Endre: A Könnyek asszonya
Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szivembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
Pusz
Gyöngyi |
Moretti Gemma - Vigyáznak rád
A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad
legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.
A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág.
Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjenek szivárványt
szíved fölé,
s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.
|
[Friss hozzászólások] [17-1]
| | |