[52-33] [32-13] [12-1]
| Szép Pünkösdi ünnepet Kívánok |
A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET
A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.
Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.
Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!
S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“
németből Túrmezei E. átdolgozásában
|
A februári álom
Wass Albert
Kint tél van még; hideg, könyörtelen,
az ablak alatt elsüvölt a szél.
Fedélcsatorna pléhe felzokog,
ott fent a kémény jajgat és beszél.
A képzelet varázsa messze száll,
s mint őszi pára itt-ott fennakad;
egy szürke dombon s néhány régi fán
meg-megpihen s halkan tovább szalad…
Már lefolyt a bércek hó-palástja,
sötét-lilára vált a vén havas;
szalonka száll a csendes esti szélben,
s a napsugár már zöld rügyet fakaszt.
A kismadár is megcsendül az ágon,
tavaszi vágyak vidám dallama;
túl a ködbe burkolódzó fákon
mintha bíbor-eső hullana.
Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.
Vonulnak már a szürke vadludak;
a légben kezdődik a szúnyog-bál,
s a völgyben tompán harsog a patak.
Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:
arany szegek a tündér kárpiton.
A földre sápadt csillagocskák hullnak:
pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.
Kint még zokog a vén fedélcsatorna,
ablakom a szürkületbe tárom.
Hideg havát a szél szemembe hordja:
elsuhant már a februári álom.
|
Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs hatalmadban.
/Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin/
|
Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.
Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt
diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a
csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan.
A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.
Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész
bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy.
Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.
Itt állsz Uram a X X I. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.
Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.
Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.
Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel,
Csaba testvér
|
A hit természete
Hinni (vagyis igaznak elfogadni) azt, hogy Isten megbüntet minket a múlt hibáiért, azt jelenti, hogy hamis elgondolás alakult ki bennünk Istenről. Bármilyen elképzelésed van is Istenről, az befolyást gyakorol életedre. Amennyiben hamis, babonás elképzelésed van, káosz és zűrzavar fog uralkodni életedben. Tedd fel magadnak a kérdést: "Mi az, amit valójában igaznak hiszek a bennem élő Isteni jelenlétről?" E kérdésre adott válaszod a legfontosabb dolog életedben. A szívedből kell jöjjön. Nem elég azt mondani: "Hiszek Istenben." Mert miféle Istenben hiszel?
Például kezdj hinni abban, hogy Isten mindenható és mindentudó, hogy övé a határtalan szeretet, a végtelen intelligencia, a végtelen tökéletesség és az abszolút harmónia; és hogy ami igaz Istenre vonatkozóan, az igaz rád is, hiszen Isten, vagyis a Végtelen Lélek benned lakozik, Ő a Te Valóságod. Lélek és forma egyek. Isten az élet; az élet és megnyilvánulása egyek.
Kezdj hinni szíved mélyén abban, hogy Isten maga a szeretet, intelligencia, igazság és szépség, Ő a Magasabbrendű Éned; és higgy ebben éppúgy, ahogyan hiszed, hogy életben vagy! Akkor minden megváltozik életedben. Életed minden területén javulás áll be, legyen az bár egészség, anyagi helyzet vagy a szeretet. Dicsőségről dicsőségre fogsz haladni, és a jó megsokszorozódik benned, körülötted.
|
|
|
|
|
|
|
|
Milyen sok igazság /-nak tűnő gondolat./
.
polczerporta
1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és nagy teljesítmények magukban foglalják a nagy kockázatot.
2. Ha vesztesz, vond le a tanulságot.
3. Kövesd az alábbi 3 szabályt:
- Tiszteld önmagadat,
- Tisztelj másokat és,
- Vállalj felelősséget valamennyi tettedért.
4. Emlékezz arra, hogy ha valamit nem kapsz meg, amit szeretnél, néha óriási szerencse.
5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy megszeghesd őket.
6. Ne hagyd, hogy egy kis vita nagy barátságokat szakítson meg.
7. Amint észrevetted, hogy hibát vétettél, azonnal tegyél lépéseket annak kijavítására.
8. Minden nap legyél egy kicsit egyedül.
9. Tárd ki karodat a változások felé, de ne hagyd értékeidet veszni.
10. Emlékezz arra, hogy a csend sokszor a legjobb válasz.
11. Élj jó, harmonikus életet. Aztán, ha majd idősebb leszel és visszatekintesz, képes leszel még egyszer átélni azt.
12. Egy szeretetteljes légkör otthonodban képezi alapját életednek.
13. Ha valamelyik szeretteddel vitád támad, csak azzal foglalkozzál és ne hántogasd fel a múltat.
14. Oszd meg a tudásodat. Ez a hallhatatlanság módja.
15. Légy kegyes a Földdel.
16. Egy évben egyszer látogass meg olyan helyet, ahol korábban nem voltál.
17. Emlékezz arra, hogy a legjobb barátság az, amikor a szereteted meghaladja azt, mint amire szükséged van másoktól.
18. Mérd azzal a sikert, hogy miről kellett lemondanod azért, hogy megkaphasd.
19. A szerelemben és a főzésben kerüld a szélsőségeket.
”
|
Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell.
Vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.
Legyél boldog még akkor is, ha nagyon fáj,
Legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj.
Legyél boldog még akkor is, ha meghaltál,
Örülj annak is, hogy semmit nem kaptál.
Legyél boldog még akkor is, ha nagyon fáj,
Legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj.
|
[52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
