Új bejegyzés Frissítés

2009.10.26. 17:31 /Ria/-tól

Mit adhatnék neked? Elmerengtem minap, mit adhatnék neked? Tenyeremben csupán rút fájdalom-kövek, ábrándjaim: szakadt, rojtos bársony-szövet; tudatlanul-hazug reménycsóvák helyett, kifosztottan, vajon, mit adhatnék neked?! Felszáradt könnyeim helyén folyam fakad, üldöz a látomás; szívemre rátapadt ármány-iszap, súlya oly bénító, s a félelem, kit áltat még a SZÓ?! Nyugalmam rágja: hol a Szellem, mely szabad?

2009.09.19. 09:50 Roz

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

2009.09.12. 07:33 Roz

Juhász Gyula - Örvény   Félek.Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg! Fázom. Egy örvény szája rémít, Irtózatos. Ott van szívemben, Baljósan szédít. egyre szédít, És ismeretlen! Magamtól kell rettegnem egyre, Futnék, de merre, hova térjek? Az örvény zúg minden eremben, Tőlem ki v

2009.09.09. 22:44 r

Egy virág úszik...   Reményik Sándor Egy virág úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár, Ősszel fogant, ugaron termett, Nem tudja, mi a nyár, Egy álom úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár. Valaki állt egy kőhíd magasán, És a kezében volt egy kis virág, Ősszel termett, ugaron nőtt virág, És a szívében volt egy álom, S a vándor szólt: "Mit érek véle, ha valóra váltom? Ez álomnak itt nincs otthona, háza - És ez a virág túlon-túl fehér: Az élet neki rút, s törékeny váza. Ez az álom Se másnak, se nekem ne fájjon, Ne hulljon erre senki könnye És hervadó szirmához mi sem érjen, Még egy imakönyv se! A virágot a folyóra bocsátom, A szent, örök folyóra, A tengerhez hadd vigye közelebb Minden hullám és minden óra, Lehullatom a szent, örök folyóra. Tartsa meg öröknek az örök víz, És viruljon a tenger közepén, Mint őszi pompa, s mint tavaszi dísz!" S úgy lőn. A vándor ott maradt, a hídon állva, És a virág - elment - az óceánba.

2009.07.29. 02:02 R

Reményik Sándor: Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott. És egyre sem jött mentő felelet. Testvér, Te hogy gondolod ezeket? Miért imádkozol?... Hogy kiért, tudom: gyermekeidért, És apjokért, a Te jó uradért, Minden testvéredért, És magadért legutolsó sorban. De miért, de miért? Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz, S a világokat tengelyük körül Forgatja örök-egy forgással, Akihez a Te imádságod szárnyal: Mi kicsiny dolgainkat számon tartja? Mit tudod Te, mit tudom én, Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!... Amit elvégzett; meg kell hogy legyen, Változtat-e azon ima, fohász, Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen, Vagy tenger fenekén?... Ó, de úgy-e a remény, a remény? Vagy talán Te is úgy imádkozol, Mint én, mint én? Hitetlenül, süketen és vakon, Csak, mert valamit még próbálni kell, S mert mást nem tudok, hát imádkozom, Mert különben a szívem megszakad. Ó, tudom, Te nem így imádkozol Az érzéketl

2009.07.07. 16:33 rozmars

Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.

2009.07.04. 21:02 r

ALUDJ. Aludj mint tiszta gyermek, álmaidban én ott leszek, mosolyom tiéd altatón, pompás virágok között. Áldást hozok és békét, oltárodra koronát teszek, imádságot háromszorost, homlokodra kék csillagot. Fény szirmokból párnád, takaród nyíló tűzvirág, és én oda bújok melléd, áramlok át, én Te leszek. Most szentélyem vagy, bíborban fürdő bársony, selyemből szőtt kagyló, tengervíz, mi oly ringató. Zafír, smaragd, drágakő, csillámló átjáró fényből, egyedüli homokszem, mi igazgyöngy lesz végül. Jó sorsot hintek boldogat, szent szobáid szegletén, hadd lássák, örökké élsz, mint Hold - sugár a tó szívén. Aludj kedves, aludj csendben, álmod nyugodt felhőtlen legyen, lelked a tenyeremben pihen, vállamon fejed, aludj, aludj kedves.

2009.06.07. 06:26 Roz

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.   Müller Péter

2009.05.29. 06:50 roz

2009.05.21. 18:35 Roz

Civilke

2009.04.24. 18:26 r

2009.04.15. 07:38 Kapcsolatok

1. Legyünk őszinték, amikor bemutatkozunk 2. Ne állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában 3. Ha már tudjuk, hogy nincs közös cél, ne áltassuk a másikat, ne kerteljünk 4. A másik embert akarjuk megismerni, ne egy ideálhoz hasonlítgassuk 5. Tartsuk szem előtt, hogy mindenki szeretetre vágyik 6. Ne kritizáljuk a másikat, nekünk se esne jól 7. Bízzunk meg egymásban, így nem megyünk el a szerencsénk mellett 8. Adjunk időt az érzelmek kifejlődésének 9. Ha társat találunk, örüljünk neki és a jelenben éljünk 10. Ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de ne zárjuk kalitkába a másikat

2009.03.29. 07:02 rozmars

2009.03.28. 18:56 Játék....

1. Kinőttél már a gyermekkorból, De felnőtt nem vagy még, Megszoktad a játékaid És folytatni szeretnéd. Rabló-pandúrt, papás-mamást, Meg mindenféle mást, De előbb meg kell tanulnod A szabályos dobást. R. Egész más, egész más ez a játék, Egész más, egész más ez a játék, Ha beállsz a körbe és vállalod, Hogy "nem ér a neved", nem játszhatod. Egész más, egész más ez a játék, Ez a játék. 2. Kisautóddal, ha száguldoztál És végül összetört, Sohasem kellett kihívni A mentőt s a rendőrt. A szomszéd lány se téged kért meg, H akart egy kisbabát. S ha karácsonyra megkapta, Nem nőtte ki a babaruhát.

2009.03.25. 08:15 r

Nincs visszaút, ha túl sötét már A dzsungel, fák ágai között Nem világít a Hold sem. Nincs visszaút, ha túl nehéz Már a sár, melyet az ember A másikra dobál, s helye sincs Mosolynak arcokon. Nincs visszaút, mert mankó Sem támogat, és sántít, biceg Már minden gondolat: a van, A volt és az eljövendő. Nincs visszaút, s ha volna is, Csak kétfelé vezet, háttal Egymásnak, szemekbe nézni Puszta képzelet.

2009.03.25. 06:43 rozmars

Élet az anyaméhben. (ikrek fejlődése)

2009.03.21. 09:00 roz

2009.03.13. 20:41 r

www.youtube.com/watch

2009.03.12. 13:51 roz

A képzelet az alkotás kezdete. Elképzeljük, amire vágyunk, azt akarjuk, amit elképzelünk, s végül megalkotjuk, amit akarunkShaw, George Bernard

2009.03.10. 06:22 rozmars

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.” (Tatiosz)

[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]