Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
hogy tiszteljenek bennünket
s mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
akár az égben laksz, akár a tejben,
a nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
akkor szívünkben zuhatagok vannak,
de erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
csak a kardok, tornyok és ölő igék.
Most mégis, megfáradván
dicséreteddel keresünk új erőt
s enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Harcolj!!
Ha úgy érzed az erőd elfogy,
lelked elgyengült már,
akkor állj talpra hogy megbecsüljön a világ,
nem szabad hogy csüggedj a harc megy tovább,
csak az utadban észrevettél egy akadályt. Ha úgy érzed erőd elfogy,
s nem akarsz küzdeni már,
akkor állj fel és harcolj tovább,
mert ha nem harcolsz átgázolnak rajtad,
s akkor biztos hogy nem leszel győztes a viadalban.
Ha úgy érzed erőd elfogy,
sírni akarsz már,
helyette mosolyogj, és ne nézz hátra,
ki tudja mikor kerülsz egy újabb akadályba,
mert küzdened, harcolnod és menned kell tovább,
mert erről szól az egész világ...
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet „egy-ügyű”,
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.
Forrás: Szeretetközelben
2013.04.24. 14:43
Roz
2013.04.24. 14:39
rOZ
Anya, a legszebb szónak kellene lennie mindenkinek.
Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség
Már csak az egyszerû, világos dolgoknak akarok örülni,
a fénynek, mely reggel beárad a házba, az ablaknak, melyen át kinézek, a levegõnek, melyet belélegzek, az ételnek, melyet magamhoz veszek, a víznek, mellyel szomjam oltom, a tûznek, melynél melegszem, a ruhának, mely befedi testem, az ajtónak, melyen át a szabadba lépek, a földnek, melyen járok, az útnak, melyen sétálok, a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben, a falevélnek, mely elém hull, a fûnek, melyet nyírok, a magnak, melyet elültetek, a zöldségnek, melyet magam termesztek, a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok, az erdõnek, melybe vágyom, a papírnak, melyre írok, a ceruzának, melyet közben fogok, a terasznak, hova munka után kiülök, a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra, a széknek, melyben helyet foglalok, az estének, mely felváltja a nappalt, a kutyának, mely a lábamhoz telepszik, a tücsökciripelésnek, melyet sokáig hallgatok,
már csak elkerülhetetlen, szükségszerû örömök éltessenek
2010.12.20. 01:10
Roz
A nap elbújt, messze jár már régen
Helyébe helyes Hold kel fel megint
S millió csillag gyúlik az égen
Némelyik némán-nevetve megérint
Fejedre furcsa-csillagos álmot hint
Képzeld! Hogy egy álmot álmodsz ébren
S minden és minden valóra válik
Amit csak kicsi szíved kér éppen
Amire régóta várva vágyik:
Egy álomban bármit lehet látni!
Mert egy mesés álomban minden lehet
Álmaid határa: a képzeleted!
Álmodban másnak láthatod magad
Álmodban máshogy szólnak a szavak
Ott olyan vagy mint egy kismadár: szabad!
E lrepülhetsz merre csak szeretnél
M esszebre akár a messzinél.
E l ne feledd viszont: itt várnak este
S egyvalaki most is itt van veled.
E gy kicsit távol, de álomban közel...
2010.08.23. 05:15
Roz
Az elmúlás
Az élet szomorú és nehéz Főleg,ha az élet értelme elvész A jó dolgokat keresni kell Ha nem találjuk,arra a bánat felel.
A rossz dolgokért nem kell küzdeni De a jó dolgokat nehéz elérni Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.
Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos És erre gondolva szíved bánatos.
Ahogy a fákról hullanak a levelek Úgy az élet percei is peregnek Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.
Ezért inkább a jónak éljünk És akikért élünk soha el ne feledjük Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni Mint a rossz emlékek árnyékában élni.
Nehéz túllépni a rossz emléken, De meg kell tenni Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!
2010.07.30. 12:11
Kiss Virág
Kék madár
Kék álom, kék madár
Felröppen, messze száll
Száll fenn a képzelet
Kinyújtod két kezed
Kék égen, kék hegyen
Kék szemed csillagán
Kék álom, kék madár
Látod, már messze száll
Kék vére földre hull
Szívem is elcsitul
Kék angyal, kék virág
Álom vagy kék madár
Megfogni nem lehet
Ott lakik tebenned
Csukd be a két szemed
Kéklőn kék képzelet.
2010.07.30. 12:07
Kék madár "Merci"
Búvik a kék madárka.
Szárnyát behúzza,
nem néz a világra.
Szemét félőn, lassan sunyja le,
ne lássák, hogy eltűnt.
Hagyják őt örökre.
Földbe rejtett gyémánt volt,
s az is marad már!
A kétség fölé mindig földet hány.
Gyönge testét, mellét, szárnyát,
vaskos fa fonja fojtó ölelésbe,
féltőn óvja vigyáz reá,
nem bánthatja senki sem.
Fellelni nincs erő,
a térkép elveszett,
mely egykor rejtekéhez
hosszú úton, de vezetett.
S mikor, majd az ösvény mellett
a parányi fény is kihuny,
akkor a kis kék madárra
örökös sötétség borul
Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!
2009.12.30. 06:48
Roz
Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész
2009.12.09. 20:19
roz
Adblock
2009.12.09. 04:14
Roz
Radnai Juli: Ima
Ma már csak őértük imádkozom,
karácsony előtt, e csendes hajnalon.
A világon legnagyobb kincs nekem,
az éppen felnőtt, két nagy gyermekem.
Már csak őértük imádkozom,
kérlek Téged, enyhíts gondjukon,
adj nekik Uram nagyon sok erőt,
és kitartást mindenek előtt!
A sors keze engem jól megpofozott,
fájdalmat, bánatot mind rám aggatott,
néha már büntetés volt az életem,
add Uram, hogy övék százszor szebb legyen!
Tudom, hogy az utam egyszer messze visz,
megszenvedtem én már őhelyettük is.
Kíméld őket ezért, kérlek Istenem,
nekik elég már egy csöppnyi intelem!
Majd ha többé én már nem tudom,
kisérd őket tovább, hosszú útjukon!
Reszketve kulcsolom imára kezem,
védelmezd őket, kérlek Istenem!
2009.11.25. 22:03
Roz
Az értelem a tett. Akkor veszíted el az értékedet, ha lemondasz a változásról és a tapasztalatról. Hatalmadban áll választani: válassz valamit, és szenteld neki magad. A tettek adnak célt és reményt. Christopher Paolini